Úgy vártam már az aznap estét, amikor végre eljönnek értem a barátaim és eltűnhetek ebből a mocskos városból, már annyira szeretném, hogy itt legyen! Jöjjetek már, legyen sötét és boldog leszek. Én leszek! A legboldogabb ember! Nem szenvedek többet, nem kell majd hallgatom az óvó szavakat, azt hogy szeretnek és hogy nem akarják, hogy elmenjek. De hiszen ott jobb! Nem értem őket... Mindjárt itt lesznek már bármelyik pillanatban itt lehetnek. Ott vannak! Fekete... távol vagyok és felemel. Ó, hát te vagy? Már nem félek. Pirkad...

2006. Augusztus 18.