(Nyarlathotep)

Howard Phillips Lovecraft (1920)

Nyarlathotep... a k�sz� rettenet... �n vagyok az utols�... a figyel� �ress�g...

Nem eml�kszem pontosan, mikor kezd�d�tt, de biztosan egy h�nappal ezel�tt valamikor. Az �ltal�nos fesz�lts�g sz�rny� volt. A politikai �s t�rsadalmi megr�zk�dtat�s mell� f�lelmetes fizikai vesz�ly furcsa �s mindent elbor�t� �rzete t�rsult, egy messze hat� vesz�ly, mely mindenre kiterjedt, egy olyan vesz�ly, amit az �jszaka legborzalmasabb r�mk�peiben lehetett csak elk�pzelni. Eml�kszem, hogy k�r�l�ttem az emberek s�padt �s agg�d� arccal j�rk�ltak, �s olyan figyelmeztet�seket �s j�vend�l�seket suttogtak; amiket senki sem mert tudatosan megism�telni vagy beismerni, hogy val�ban hallotta. Hatalmas b�n �rzete telepedett az eg�sz vid�kre, �s a csillagok k�z�tti �rb�l fagyos �ramlatok s�p�rtek v�gig, amit�l az emberek s�t�t �s elhagyatott helyeken dideregtek. D�moni v�ltoz�s ment v�gbe az egym�st k�vet� �vszakokban - az �szi h�s�g f�lelmetesen hossz� ideig tartott, �s mindenki �rezte, hogy a vil�g �s tal�n az univerzum is kiesett az ismert istenek, vagy ismeretlen er�k ir�ny�t�s�b�l.

Ekkor j�tt el� Nyarlathotep Egyiptomb�l. Senki se tudta megmondani, ki volt �, de annyi biztos, hogy �si v�r cs�rgedezett az ereiben, �s �gy n�zett ki, mint egy f�ra�. A fellahinok amikor megl�tt�k, �nk�ntelen�l t�rdre borultak.

Azt mondta, hogy huszonh�t �vsz�zad feketes�g�b�l j�tt el�, �s nem err�l a bolyg�r�l sz�rmaz� �zeneteket hallott.

Civiliz�lt helyekre j�tt a barna b�r�, ny�l�nk, s�t�t lelk� Nyarlathotep, �s mindig furcsa �veg- �s f�meszk�z�ket v�s�rolt, �s azokat m�g furcs�bb berendez�sekk� alak�totta �t. Sokat besz�lt a tudom�nyokr�l - az elektromoss�gr�l �s pszichol�gi�r�l -, �s olyan bemutat�kkal �m�totta a k�z�ns�g�t, hogy az mindig sz�tlanul t�vozott, �s a h�rnev�t ez n�vesztette m�rhetetlen nagys�g�v�. Az emberek borzongva tan�csolt�k egym�snak, hogy n�zz�k meg Nyarlathotepet. �s ahov� Nyarlathotep ment, a nyugalom elt�nt, mivel a hajnali �r�kban a leveg�t r�m�lmok sikolyai szaggatt�k. A megfontoltabb emberek m�r szinte azt k�v�nt�k, hogy megtagadhass�k a hajnali �r�kban val� alv�st, mert akkor a v�rosi �v�lt�sek kev�sb� borzalmasan zavarn�k a halv�ny, sz�nakoz� Holdat, amint a hidak alatt sikl� z�ld vizeket �s a fak� �gbe sz�k� �reg templomtornyokat megvil�g�tja.

Eml�kszem arra, amikor Nyarlathotep a v�rosomba j�tt - megsz�ml�lhatatlan b�nt�ny nagy, �reg �s sz�rny� v�ros�ba. Az egyik bar�tom mes�lt r�la �s nagy hat�st kelt� var�zslatos l�tom�sair�l, �s �n t�relmetlen�l �gtem a v�gyt�l, hogy felfedezzem a legrejtettebb titkait. A bar�tom azt mondta, hogy azok borzalma �s hat�soss�ga m�g az �n l�zas k�pzeletemet is fel�lm�lj�k, �s amik megjelennek a s�t�t szob�ban Nyarlathotep k�perny�n, olyan j�vend�l�sek, amiket csak Nyarlathotep mer�szel megj�solni, �s szikr�inak serceg�s�ben olyan dolgokat l�thatnak az emberek, amiket azel�tt m�g soha. �s hallottam, amit k�lf�ld�n suttogtak, hogy aki ismerte Nyarlathotepet, olyan dolgokat l�thatott, amiket m�s nem.

Egy forr� �szi est�n t�rt�nt, amikor az izgatott t�meggel nekiv�gtam az �jszak�nak, hogy megn�zzem Nyarlathotepet; egy fullaszt� �jszak�n, amikor v�gel�thatatlan l�pcs�soron felh�gva bementem a fojtogat� szob�ba. Az �rny�kos k�perny�n csukly�s alakokat l�ttam d�ledez� romok k�z�tt, �s s�rga, gonosz arcokat kifel� b�mulni a leomlott m�eml�kek m�g�l. �s l�ttam, ahogyan a vil�g a feketes�ggel k�zd, a v�gtelen �rb�l �rkez� puszt�t� hull�mok ellen, kavarogva, tajt�kozva, k�szk�dve, forogva a tompa, h�s�t� Nap k�r�l. Ezut�n a szikr�k b�mulatosan j�tszottak a n�z�k feje f�l�tt, �s v�gigfutott a hideg a h�tamon, ahogyan hihetetlen�l groteszk hat�s� �rnyak j�ttek el�, �s a fejekre telepedtek. �s amikor �n, aki hidegv�r�bb �s tudom�nyosabb be�ll�totts�g� voltam a t�bbiekn�l, remeg� hangon tiltakoztam, hogy ez csak "szemf�nyveszt�s" �s "statikus elektromoss�g", Nyarlathotep kivezetett minket, le a sz�d�t� l�pcs�k�n; ki a nyirkos, forr�, elhagyatott �jf�li utc�kra. Hangosan kiab�ltam, hogy nem f�lek, hogy engem sosem lehet megijeszteni, �s hogy megk�nnyebb�ljenek, a t�bbiek is velem egy�tt kiab�ltak. Esk�d�zt�nk egym�snak, hogy a v�ros pontosan ugyanaz mint volt, �s �l�, �s amikor az elektromos f�nyek kezdtek kialudni, �jra �s �jra szitkoz�dtunk a T�rsas�g miatt, �s nevett�nk a furcsa arcokon, amiket v�gtunk.

Azt hiszem, �rezt�k, hogy valami leereszkedik a z�ldes Holdr�l, mivel amikor m�r csak a f�ny�re voltunk utalva, furcsa, �nk�ntelen menetel� alakzatba sodr�dtunk, �s �gy t�nt, hogy tudat�ban vagyunk a c�lunknak, b�r nem mert�nk r�gondolni. Egyszer, amikor len�zt�nk a j�rd�ra, �gy l�ttuk, hogy a t�mb�k kilazultak, �s f� n�tt a hely�kre, �s csak egy alig kivehet� rozsd�s f�ms�n jelezte a villamosvonal p�ly�j�nak fut�s�t. �s l�ttunk egy elhagyott, ablaktalan, lerobbant, majdnem az oldal�ra borult villamoskocsit.

Amikor a horizontra tekintett�nk, nem tal�ltuk a harmadik tornyot a foly�n�l, �s megjegyezt�k, hogy a m�sodik torony sziluettj�nek teteje hi�nyzik. Ezut�n v�kony oszlopokra oszlottunk, melyek mind k�l�nb�z� ir�nyba haladtak. Az egyik balra elt�nt egy sz�k sik�torban, �s csak egy sokkol� ny�g�s visszhangj�t hagyta maga ut�n. Egy m�sikat egy gazos f�ld alatti bej�ratn�l vesztett�nk szem el�l, amint �r�lt nevet�ssel ord�tott. Az �n oszlopomat elnyelte a ny�lt t�j, �s akkor m�r olyan hideget �reztem, mintha az �vszak is megv�ltozott volna, mivel amikor a s�t�t pusztas�gba lop�ztunk, k�r�l�tt�nk a gonosz havon a pokoli Hold f�ny�t l�ttuk. Nyomot nem hagy�, le�rhatatlan h� volt, ami csak egy ir�nyba lett s�p�rve, ahol egy szakad�k fek�dt, feket�n ragyog� falakkal. Az oszlop el�g elcsig�zottnak t�nt, ahogyan �lmosan cammogott a szakad�k fel�. H�tul maradtam, mert ijeszt� volt a fekete hasad�k a z�ld f�ny� h�ban, �s nyugtalan�t� jajgat�sokat v�ltem hallani, ahogyan elt�ntek t�rsaim, de kev�s er�m volt tov�bb id�zni. Mintha h�vtak volna azok, akik elt�ntek, remegve �s f�lve ingadoztam a tit�ni h�f�v�sok �s az elk�pzelhetetlen l�thatatlan forgataga k�z�tt.

Egy �mely�t�, �rz�keny �rny olyan kezek k�z�tt vonaglott, amik nem is kezek voltak, �s vakon forgott a rothad� teremtm�nyek, halott vil�gok tetemeinek h�tborzongat� �jszak�i mellett, melyek partjain v�rosok �lltak, �s kriptaszelek f�jtak, amik a s�padt csillagokat els�prik �s elhalv�ny�tj�k. A vil�gok felett k�s�rteties dolgok szellemeinek halv�ny k�pe, megszenteletlen templomok f�lig l�that� oszlopai, melyek n�vtelen szikl�kon nyugszanak az �rben, �s fel�rnek a f�ny �s s�t�ts�g szf�r�in t�li sz�d�t� �ress�gig. �s az univerzumnak ezt az undor�t� temet�j�t �thatott�k valamif�le dobok tompa, �rj�t�, elk�pzelhetetlen, s�t�t �s az Id�t nem ismer� kamr�kb�l j�v� d�rren�sei, �s istenk�roml� fuvol�k monoton vinnyog�sa; a gy�l�letes d�b�rg�sre �s s�pol�sra t�ncoltak lassan, esetlen�l �s nevets�ges m�don a hatalmas, s�t�t, mindenhat� istenek - a vil�gtalan, n�ma, tudatn�lk�li v�zk�p�k, akiknek a lelke Nyarlathotep.

T�th M�t� ford�t�sa