(What the Moon Brings)

Howard Phillips Lovecraft (1922)

Gy�l�l�m a holdat, �s f�lek t�le, mert f�nye n�ha ismeretlenn� �s ocsm�nny� tesz ismer�s �s kedves jeleneteket is.

K�s�rteties ny�r volt, a hold megvil�g�totta az �don kertet, amelyben bolyongtam; k�s�rteties nyara a b�d�t� vir�goknak, a nyirkos lev�ltengernek, amelyek szilaj �s soksz�n� �lmokat hoznak. Amint a sek�ly, krist�lyos patak ment�n ballagtam, szokatlan, s�rga f�ny� fodroz�d�sra figyeltem f�l, mintha a der�s vizeket ellen�llhatatlan �ramlatban vonzan�k magukhoz k�l�n�s, nem evil�gi �ce�nok. N�m�n, szikr�zva ragyog�an �s balj�san sietett az a holdt�l el�tkozott patak, ki tudja hov�; a m�konyos sz�l sorra r�zta meg a l�tusz-szegte part vir�gait, �s azok k�ts�gbeesetten hullottak az �ramlatba; m�g egyszer visszan�ztek, a holt arcok balj�s belenyugv�s�val, hogy azt�n iszony� �rv�ny h�nytorgassa tova �ket az �velt h�d faragott k�vei alatt.

Amint tovafutottam a parton, k�z�mb�s l�bbal tiporva alv� vir�gokon, az ismeretlen dolgok f�lelm�t�l �s a halott arcok vonz�s�t�l megt�bolyodva, l�ttam, hogy a kert nem akar v�get �rni a hold alatt; ahol nappal falak voltak, ott most f�k �s �sv�nyek, vir�gok �s bokrok, k�b�lv�nyok �s pagod�k �j l�tk�pe bukkant f�l, a s�rga csill�mos patak pedig a f�ves partok k�z�tt kanyargott, a groteszk m�rv�nyhidak alatt. A halott l�tuszarcok ajka szomor�an suttogott, k�rtek, k�vessem �ket, �n pedig egyfolyt�ban mentem, m�g a patak foly�v� v�ltozott, azut�n hull�mz� n�ddal bor�tott mocs�r lett bel�le, majd f�nyl� homokos part egy n�vtelen tenger mellett.

A gy�l�letes hold ott ragyogott a tenger f�l�tt, melynek n�ma hull�mai k�l�n�s illatot leheltek fel�m. �szrevettem, hogy elt�ntek a l�tusz-arcok, szerettem volna egy h�l�t, hogy elfoghassam �ket, �s megtudhassam t�l�k a titkokat, amit �jszaka a hold b�zott r�juk. De ahogy a hold nyugatabbra siklott, az ap�ly pedig visszavonult a mogorva partr�l, v�n tornyokat pillantottam meg, amelyek csaknem teljesen el�bukkantak a hull�mokb�l, �s tengeri f� girlandjaival �kes, feh�r oszlopokat. Mivel tudtam, hogy erre az els�llyedt helyre gy�lnek �ssze a halottak, megremegtem, �s m�r nem akartam besz�lni a l�tusz-arcokkal.

M�gis, mikor �szrevettem messze a tenger f�l�tt egy fekete kondorkesely�t, amelyek az �gb�l ereszkedett al�, hogy pihen�t keressen egy hatalmas korallz�tonyon, sz�vesen kifaggattam volna, kik�rdeztem volna azokr�l, akiket m�g �l� korukban ismertem. Kik�rdeztem volna, ha k�zelebb j�n, de h�t nagyon messze volt, �s m�r nem is l�ttam, amikor megk�zel�tette azt a gig�szi z�tonyt.

Figyeltem h�t az ap�lyt, ahogy h�z�dik vissza a s�llyed� hold alatt, �s l�ttam a ragyog� tornyokat, a halott, cs�p�g� v�ros tornyait. Mik�zben b�m�szkodtam, orrom megpr�b�lt bez�rulni a vil�g halottjainak minden parf�m�t leb�r� b�ze el�tt; ezen a lehetetlen �s elfelejtett helyen gy�lik �ssze a temet�k minden h�sa, hogy k�v�r tengeri f�rgek lakm�rozzanak rajta.

A gonosz hold m�r nagyon alacsonyan f�gg�tt e borzalom f�l�tt, de a tenger dagadt f�rgeinek nem is volt sz�ks�g�k holdf�nyre a zab�l�shoz. Amint figyeltem a tengeri pondr�k mozg�s�t jelz� v�zfodrokat, �j borzong�st �reztem onnan, ahonnan elr�ppent a kondor, mintha h�som szememn�l el�bb �rz�keln� a borzalmat.

Nem ok n�lk�l borzongtam, mert amikor f�lemeltem a szemem, l�ttam, hogy a vizek m�r nagyon alacsonyak, java r�sz�t felt�rt�k a hatalmas z�tonynak, amelynek kor�bban csak perem�t l�ttam. �s mikor odan�zve l�ttam, hogy a z�tony csak fekete koron�ja egy ijeszt� alaknak, amelynek sz�rnyeteg homloka tomp�n csillogott a halv�ny holdf�nyben, m�g has�tott pat�i odalent taposhatt�k sok m�rf�ld m�lyen a pokoli fert�t, sikoltottam �s sikoltottam, nehogy a rejtett arc a vizek f�l� emelkedjen, �s nehogy a rejtett szem r�m n�zzen, miut�n a vigyorg�, alattomos, s�rga hold m�r elosont.

�s hogy e kegyetlen l�nyt�l menek�ljek, boldogan, haboz�s n�lk�l rohantam a b�z�s posv�nyba a h�n�ros falak, elmer�lt utc�k k�z�, ahol a k�v�r tengeri f�rgek zab�lj�k f�l a vil�g halottait.

Bihari Gy�rgy ford�t�sa