2003.09.01. - 19 óra 24 perc helóta (pilótaköszönés mégegyszer) ma van a nagyonnagy nap. a nagyonnagy ma 30. (években számolva) a harminc az 30, írva, mondva, számolva is annyi amíg a 10-es számrendszert használjuk, hexadecimálisan 1E, oktálisan 36, binárisan 11110, római számokkal XXX. tiszta pornó... reggel amikor jöttünk be, az autóban megcibáltam a fülét. :) ha angliában születünk, akkor most a bal fülét varrni kéne, mert abban fülbevaló van neki, és nincs se fül, se fülbevaló, ami kibírja ha egy john ciberálja meg. tehát akkor mindenki a monitorok előtt! hangosan! BÓDOG SZÜLETÉSNAPOT SAXON! :) nemvótjó... nem hallatszott debrecenig... ..ti is ott szombathelyen. nem lazsálni... most jóvolt. mijen nap is van? hétfő. szombaton (vagy vasárnap) kinn voltunk tesókáimmal az egyetemnél, aholis feltünt nekem hogy mijen szépen kockára vannak nyírva a bokrok. gondoltam egy olyat hogy ráfekszem, és megtart. josh, és ferike állította hogy nem tart meg, de mivel jól megtanultam a fizikát, hatásvadász szavakkal, és példákkal cáfoltam az allításuk helytelenségét, majd tettekkel igazoltam hogy én is tévedhetek. szóval belesüppedtem a bokorba mint aki ott se vót, de kimásztam, és jót mulattunk hóbortságomon. ezek után valaki felvetette, hogy nekifutásból át lehet-e ugrani azokat a bokrokat.. nekem meggyőződésem volt hogy minden további nélkül át lehet ugrani, csak elég lendület szükségeltetik. körülbelül 2 percig filozofáltam hogy mijen szögben és tartással lenne célszerű megvalósítani ezt, majd arra a döntésre jutottam hogy a töprengés a legutolsó dolog ami segíthet a probléma megoldásában: neki kell szaladni, ugrani egy nagyot, és egyszer csak megérkezem a másik oldalra... vagy 6 méterre volt a bokor, nekifutottam, elugrottam, és... ... ...és amikor feltápászkodtam a bokor túloldalán a fűdrül, és lesepertem magamról a rám rakódott földet, és egyéb humuszképző matériát, átnéztem a bokor másik oldalára, ahol a barátaim borultak le sorban egymás után egy közeli padra. jash a nagy mesélő ezt úgy mesélné el (és tartok tőle hogy 3 héten keresztül fogja is) hogy nekiszaladtam a bokornak, a levegőben felvettem egy teljesen vizszintes poziciót, majd dobtam egy hátast amiből ők vizuálisan semmit nem érzékeltek, csak hallották a püffenést. szerencse hogy nem vagyok vastag gyerek, mert valahogy úgy működnek ezek a dolgok hogy kis ember kicsit esik, nagy ember nagyot esik. szóval feltápészkodtam, és egy nekifutásbol átugrottam a bokrot mint valami tréningező pókember, és ez annyira tetszett hogy még ezután körülbelül 10 szer megugrottam. ha van debrecenben bokorugró klub akkor akár tag is lehetnék. ha meg nincs, akkor most, és itt, és ünnepélyesen megalapítom az első nem-igazán-hivatalos bokorugró klubot szerény személyem elnökletével. de ha meglátok valakit bokrot ugrani tagsági nélkül... ;) ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::