2002.04.25.

2002.04.25. - 9 óra 39 perc Egész nyugodt voltam idáig, de most a takarittó belemerészkedett a magánszférámba, ami alatt az asztalomat kell érteni. Mondja nekem hogy le akarja takarítani, mert a főnök... Nem mondtam hogy ha már annyira takarítani akar az asztalom környékén, akkor takarítsa el magát... Ez az asztal az én területem, a kis birodalmam, körbepisiltem. Nemtom hogy hogy a francba képzelte el, hogy beletapicskol a szaros rongyával a kis világomba... Grrrrrrr! Ha legalább megkérdezné hogy letörölheti-e... És még mancsikát is leverte a monitorról!!! (mancsika egy kindertojáskutya) Barátkozzon inkább a gondolattal, hogy a fejébehúzom a felmosóvödröt, ha mégegyszer leveri mancsikát. :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: 2002.04.25. - 15 óra 5 perc Nyugodt nap van, semmi nem történik, iszonyat csend... mindenki dolgozik, vagy ilyesmi, csak a száraz billentyűzetklattyogást lehet hallani, szétbasz az ideg. nem unatkozok, halálra szopatom magam az adatbázissal, ráadásul előjött az allergiám is, szóval nincs okom panaszkodni. :) A takarittó reggeli kiselőadását még mindíg nem sikerült teljesen megemésztenem. Jefferzonék nem zabálták meg a tegnapi leosztást, úgyhogy ma nem kapnak szartse. Ejtettem már néhány szót Saxonról, most pedig az ő külön kérésére az autójáról tennék említést itt John naplójában: van egy autója, egy kis ződ citroen saxoo, amit Saxon nagyon találóan Jenőkének nevezett el. (szép név egy autónak) Múltkor megelőztünk vele egy ferrarit... ...igaz hogy szemből jött... Utazósebessége kb 300 km/óra, de ez erőssen függ a környezeti változóktól, mint például a teherszállító repülőgép tipusa. ps.: ennyi elég lesz? :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: 2002.04.25. - 19 óra 7 perc Hazajöttem, kajcsiztam, töltöttem egy kávét, és kinyitottam az ablakot, hogy cigizve kávézva napsütésben halgassam a madárcsiripelést, és mélyeket tüdőzzek az eső utáni friss ropogós levegőből. Ezt így terveztem, és minden simán is ment az előre megálmodott kis tervemből addig a pontig, hogy ablaknyitás. Éppen kitártam szélesre, hogy namajd most adunk a feelingnek, amikor egy -először vakolatdarabnak vélt- valami vertikális irányban keresztülcikázott a látómezőmön, nem is tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget... Majd amikor a kávém felé kezdtem nyújózkodni, akkor terelődött a figyelmem ismét a valamire... első pillantásra egy szösznek véltem, de a másodperc százezredrésze alatt az agyam legmélyén lezajló objektumfelismerő algoritmus outputjaként belémhasított a felismerés, hogy az a kis valami az nem más mint egy pók. Egy világoszöld, undorító pók, a legrusnyább fajtának a legrusnyább példánya... döbbenet, pánik, lemerevedés egyszerre. Hosszú másodpercekig figyeltem hogy mit mozdul, de nem mozdult, csak bámult. Éreztem hogy engem néz.. félrepislantottam, megláttam egy papírlapot az asztalon, lassan értenyúltam, majd a pók elé próbáltam helyezni, hogy majd azzal kivágom mint macskát szarni. Eléraktam óvatosan, de le se szarta, úgyhogy megpróbáltam alácsúsztatni, gondolván hogyha megmozdul, akkor vagyok olyan gyors, hogy kibaszom az ablakon. Abban a pillanatban ahogy hozzáért a lap, elkezdett rohanni, de nem az általam számított irányba, majd az ablak szélénél egy bangijumpinggal belevetette magát a radiátorba. alul nem esett ki. kirohantam, behoztam egy flakon hajlakkot, majd a felét kifújtam a radiátorra, de elbarikádozta magát a kis nyomorult. Gondoltam rá hogy meggyújtom, de az utolsó ilyen próbálkozásom alkalmával tapétavásárlással végződött a rovarirtás. most várok, és figyelek... két esélye van: vagy előmászik, és agyonverem, vagy éhendöglik. :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: 2002.04.25. - 19 óra 25 perc többször rárúgtam a radiátorra, de nem mászik elő a nyomorult, viszont valaki visszakopogott... ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::